Rólam és a Tudásligetről

Évek óta dolgozom gyerekekkel, és ha visszagondolok, az egész sokkal egyszerűbben indult, mint ahová végül eljutott.  Kezdetben főként humán tantárgyakkal foglalkoztam – nyelvtannal, irodalommal, később pedig egyre több család keresett meg azzal, hogy segítsek a magyar központi felvételire való felkészülésben. És valahol ekkor kezdett igazán összeállni bennem valami.

Azt láttam, hogy sokszor nem az a probléma, hogy a gyerek "nem tudja az anyagot". Sokkal inkább az, hogy nem tudja, hogyan álljon neki, hogyan rendszerezze, amit tanul, mit kezdjen azzal, ha elakad, vagy hogyan higgyen magában akkor is, amikor valami elsőre nem sikerül. Egyre inkább az érdekelt, hogy mi történik a tananyag mögött.

Miért adja fel valaki gyorsan?
Miért ül egy másik gyerek órákig a könyv fölött úgy, hogy alig marad meg valami?
Miért működik egy módszer az egyik diáknál, miközben a másiknál egyáltalán nem?

És legfőképpen: hogyan lehet megtalálni azt, ami neki működik?

Talán ezért sem véletlen, hogy már középiskolásként biztos voltam benne: valamilyen segítő szakmában szeretnék dolgozni. Akkor még nem tudtam pontosan, milyen formában – csak azt éreztem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni.

Az utam gyógypedagógiai segítő munkatársként indult, majd szociálpedagógusként folytatódott. Ez a szemlélet azóta is nagyon erősen velem maradt: egy gyerek soha nem csak egy jegy, egy diagnózis, egy feladatlap vagy egy "probléma". Mindenki mögött van egy saját világ. Saját történet, erősségek, félelmek, sikerek, kudarcok – és egy csomó olyan dolog, amit első pillantásra talán nem is látunk.

Később tanulásmódszertani trénerként, majd tanulási coachként bővítettem a tudásomat, mert egyre biztosabb lettem abban, hogy a tananyag megtanítása önmagában kevés. Szükség van használható tanulási eszközökre, önismeretre, önbizalomra és olyan támogatásra is, amelyből idővel önállóság születhet.

A jóga pedig egy újabb darabbal egészítette ki ezt a képet. Hatha-, gyermek-, kismama- és fasciális jógaoktatóként számomra egyre természetesebbé vált, hogy a gondolkodást, az érzelmeket és a testet nem érdemes teljesen külön kezelni. Néha egy kis mozgás, egy légzőgyakorlat vagy néhány perc lecsendesedés többet segít a koncentrációban, mint még tíz feladat.

Így alakult ki lassan az, amit ma Tudásligetnek hívok.

Egy hely, ahol a tanulás, az önismeret, a játék, a beszélgetés és a mozgás nem egymástól különálló dolgok, hanem ugyanannak a folyamatnak különböző eszközei. A tanulásmódszertannal abban segítek, hogy a gyermek ne csak azt tudja, mit kell megtanulnia, hanem azt is, hogyan tudja megtanulni. A coaching során az erősségeit, céljait és saját megoldásait keressük. A mozgással és a jógával pedig teret adunk a fókusznak, a lelassulásnak és annak is, hogy egy kicsit jobban kapcsolatba kerüljön saját magával. Nem szeretném minden gyermb ekből ugyanazt "kihozni". Sokkal inkább azt szeretném, hogy idővel egyre jobban értse saját magát, merjen támaszkodni az erősségeire, és legyenek olyan eszközei, amelyek akkor is vele maradnak, amikor már nem ülök mellette.

Talán számomra ez jelenti igazán a fejlesztést: nem helyette megoldani az utat, hanem segíteni abban, hogy egyre magabiztosabban tudjon rajta járni.